MNO
A kutatók nagyító alá vették az ásványvizet – nyugtalanító eredménnyel: húsz mintából tizenkettő „környezeti hormonokkal” szennyezett, és a kutatók szerint így szennyvíz minőségű volt.
Az ásványvíz nem hagyható ki életünkből: Németországban az elmúlt évben átlagosan 138 liter fogyott belőle fejenként, és az iparág állandóan növekvő eladási adatokkal büszkélkedik. Egy, a Szövetségi Környezeti Ügynökség (Umweltbundesamt) által támogatott kutatási projekt keretében a biológusok az ásványvíz „környezeti hormonokkal”, úgynevezett endokrin disrupterekkel való szennyezettségét vizsgálták. Ezek a vegyületek képesek a szervezetben az ösztrogénreceptorokhoz kötődni, és utánozzák vagy semlegesítik a szervezet által előállított hormonok hatását.
„Eddig is tudtuk, hogy az élelmiszerek tartalmazhatnak bizonyos környezeti hormonokat” – magyarázta Prof. Jörg Oehlmann, a Goethe Egyetemen folyó projekt vezetője. Kiemelkedő példája ennek a biszfenol-A nevű műanyagkomponens, egy ösztrogén hatású vegyület, amely a polikarbonát palackokból kioldódhat, és így az élelmiszerekbe kerülhet. „A valóságban azonban nemcsak ezzel az egy vegyülettel, hanem a környezeti hormonok sokaságával kell számolnunk” – folytatta Oehlmann.
Hogy ezek összhatását is figyelembe tudják venni, a kutatók nemcsak egy anyagra összpontosítottak, hanem az ásványvíz teljes hormontartalmát mérték. „Egy genetikailag módosított élesztőgombatörzs segítségével számos különböző ásványvíz ösztrogéntartalmát vizsgáltuk meg” – magyarázta Martin Wagner doktorandusz. „Ha a víz tartalmaz a női nemi hormonhoz hasonló „környezeti hormonokat”, akkor ki lehet mutatni ezek kötődését az emberi ösztrogénreceptorokhoz, és ebből következtetni lehet az ásványvíz hormonális szennyezettségére.” Húsz vizsgált ásványvízfajtából tizenkettőben magas hormontartalmat mutattak ki. „Munkánk elején nem számítottunk arra, hogy egy szigorú ellenőrzés alatt álló élelmiszerben ilyen nagy ösztrogénszennyezettséget találunk” – nyilatkozta Wagner. „Azonban meg kellett állapítanunk, hogy az ásványvíz minősége a hormontartalom szempontjából a szennyvízéhez hasonló.”
A frankfurti kutatócsoport kísérleteivel azt is igazolta, hogy a „környezeti hormonoknak” legalább egy része a műanyag csomagolásból származik. „Összehasonlítottuk az üveges és a műanyag palackos ásványvizet, és azt az eredményt kaptuk, hogy a PET-palackos vízben az ösztrogénszennyezettség kétszer akkora, mint az üvegesben” – nyilatkozta Wagner. Ennek egyik oka az lehet, hogy a PET-palackokból kioldódnak a műanyag-adalékanyagok, mint például a lágyítók. Oehlmann szerint: „Ha kiderülne, hogy endokrin disrupterek műanyag csomagolóanyagokból való kioldódása általános jelenség, az azt jelentené, hogy élelmiszereink szinte teljes skálája hormonokkal szennyezett.” Az ökotoxikológusok még nem tudják pontosan, hogy az ásványvíz ösztrogénszennyezettsége veszélyt jelent-e az egészségre. „Bár az eredményeink azt mutatják, hogy nagyobb mennyiségű „környezeti hormonnal” kerülünk kapcsolatba, mint ahogy azt korábban sejtettük, még nem tudunk semmit ezeknek az emberi szervezetbe való bekerüléséről és lebontásáról.” Az, hogy pontosan mely anyagok felelősek az ásványvíz hormonszennyezettségéért, még nem tisztázott, a frankfurti kutatócsoport jelenleg az azonosításukon dolgozik.